Miért nem lehet itt kommentelni?

Már amikor elkezdtem a blogot és néhány kész bejegyzéssel a draft-ban még a beállításokkal bíbelődtem, korábbi fórumos tapasztalataim alapján felmerült bennem, hogy a kommenteket csak előzetes jóváhagyás után fogom engedélyezni. Aztán arra gondoltam, hogy eleinte egészen biztosan nem lesz itt hozzászólás-özön, felesleges ezzel foglalkozni, pláne addig, amíg kiderül: egyáltalán érdekel-e bárkit egy ilyen témájú blog. Az utóbbi kérdésre időközben már született egy halovány igen, és itt is és a facebookon is megjelent néhány hozzászólás, de ezekkel, hogy úgy mondjam, nem volt semmi bajom.

You_Banned_Wallpaper_2_by_DKSTUDIOS05

Az aggodalmam azonban nem volt alaptalan. Majd tizenöt éves fórumos tevékenységeim kapcsán elég világossá vált, hogy a nép szava elég sok esetben ostobaság, bármilyen blogon, egy-egy megosztóbb téma kerül szóba, a hozzászólások jó része eleve nem a poszt tartalmával, annak mondanivalójával foglalkozik, hanem az “ellenfél” gyalázásával, esetleg a szerző ekézésével.

Mindez eddig azért is kerülte el a blogot, mert az csecsemőkorát éri, eleinte az olvasottság is elhanyagolható volt. Antal Valival azonban beletenyereltem a jóba és ha nem is komment-háború, de néhány hozzászólás született és azok olyan jellemzőek voltak, hogy úgy döntettem, teljesen kizárom annak a lehetőségét, hogy hasonló bármikor megjelenhessen itt.

A komment-tilalmat tehát a következők okolják.

Nem fogok leállni azon vitázni, hogy nem vagyok hiteles, mert csak mint “kanpulyka” szerepelek, bezzeg a hozzászóló vállalta, hogy ő pl. Szabó Béla. 2015-ben azon nyüszögni, hogy valaki nicknév alatt blogol, egész egyszerűen nevetséges. A “Magamról” rovat is épp azért olyan, amilyen, mert nem én, az én személyem, emberi kvalitásaim, netán megjelenésem a lényeg, csakis a posztok tartalma. Azt hiszem, ez teljesen nyilvánvaló: ha ég a templom, mindegy, hogy a falu bolondja, vagy a bíró kiabál “Tűz van!” – a lényeg annyi, hogy a nép kapja fel a vödröket és szaladjon oltani a lángokat. Egy álláspont, vélemény érvényessége nem attól függ, hogy ismert-e a szerzője, sőt attól sem, hogy ki az. Hülyeséget beszélhet onkológus is és mondhat okosat egy egyszerű beteg is. Az már csak hab a tortán, hogy “névtelenségem” miatt egy nagy kvalitású hozzászóló természetesen előkapta a bértollnok-kártyát is, ami több mint röhejes. Ilyesmire nem vagyok kíváncsi, az argumentum ad hominem pedig nem vezet sehova, ilyen itt nem lesz, pont.

Ez a blog – tessék megkapaszkodni – nem vitafórum, nem azért íródott, hogy a klinikai onkológia hívei az alternatív rákgyógymódok hívőivel ütköztessék a véleményüket. Elvileg persze egy posztot érhet kritika, ellenvélemények megismerése érdekes, inspiráló lehet. A posztokban azonban ami orvosi-onkológiai kérdés, az minden esetben a tudomány álláspontjának megfelelő és legtöbb esetben közvetlen hivatkozással alátámasztott állítás. Természetesen nem vagyok tévedhetetlen, elképzelhető, hogy kisebb pontatlanságok előfordulnak, de alapvető tudományos megállapításoknak nem mondok ellent. Nem én találom ki, hogy a cukor megvonása nem pusztítja el a ráksejteket, hanem ez a tudomány álláspontja, ezért én is nyugodtan kijelenthetem. Ehhez képes egy olyan kritikai észrevétel, hogy “de igenis a cukor megvonása elpusztítja a rákos sejteket, mert ismertem egy embert, aki így gyógyult meg a rákból”, teljességgel irreleváns, és nincs súlya. Az alternatív medicina híveivel a vitát épp az teszi lehetetlenné, hogy az érveik, bizonyítékaik nem elfogadhatóak, legtöbbször anekdoták, csúsztatások, rosszabb esetben szimpla hazugságok. Ilyen vitákra, ilyen ellenérvekre nincs szükségem, nem is érdekel. Mindig akad valaki, akinek a nagymamája, szomszédja, vagy éppen ő maga sárgarépától, lúgosítástól vagy oxigénterápiától gyógyult meg az áttétes, végstádiumos rákból, s ezt természetesen el is kell hinni, minden további nélkül.

Ide tartozik, hogy az általánosító, minden konkrétumot nélkülöző észosztást sem tartom olyasvalaminek, amit egy pillanatig is tiszteletben kellene tartanom, az olyan kijelentések, hogy “járj jobban utána!”, “hülyeségeket beszélsz”, “nem értesz hozzá” stb. feleslegesek, értelmetlenek.

Semmi keresnivalója nincs itt olyan kommenteknek sem, amelyek egy bizonyos személyről szóló poszt alatt – az írás tartalmával egy pillanatig sem foglalkozva – az adott alternatív gyógyítót kezdik csakazértis éltetni, rosszabb esetben itt kezdenek hálálkodni neki, szimpátiájukról biztosítani. Vajon mit képzelnek ezek a hozzászólók? A főpapot bántotta egy csúnya bácsi, ezért most jól meg kell mondani neki, hogy mi nem hiszünk el semmi rosszat róla és továbbra is szeretjük? Tegyék – csak ne itt, ez a blog biztos nem arra szolgál, hogy kóklereket, szélhámosokat, kuruzslókat éltessen bárki.

Végül, nem vagyok hajlandó arra, hogy akár két mondat erejéig lehetőséget biztosítsak bárkinek arra, ami ellen éppen fellépni kívánok, itt még hozzászólásban sem fog senki alternatív gyógyítókat, csodaszereket ajánlgatni, azoknak reklámot csinálni. Megteszik ezt épp elég fórumon, legyen az elég.

Felmerülhet persze, hogy ezzel elmaradnak a pozitív visszajelzések és az esetleges konstruktív, értékes kommentek is. A pozitív visszajelzés valóban fontos és jól is esik, de ez egyrészt jön az olvasottságból, másrészt az egészet, céljaimat tekintve mellékes: nem holmi hátba veregetésért csinálom. Másfelől, a blog facebook-oldala szintén hozza a pozitív visszajelzéseket és itt, aki nagyon fontosnak tartja, kommentelhet. A facebookon annyi szemét van fenn, hogy az bármit elbír, éppen ezért ide már nem hiányzik egy kevés sem. Arra pedig sem időm, sem kedvem nincsen, hogy válogassam a csakis pozitív, támogató kommenteket, nem is lenne korrekt. Így senki nem panaszkodhat: a tilalom egységes.

Reklámok