Kemoterápia! A szó hallatán lelki szemeink előtt megjelenik az ágyhoz kötött, csontsovány, tökkopasz beteg képe, karjában az infúzióval, akinek nyilvánvalóan már csak napjai vannak hátra. A kemoterápiához fűződő tévhitek persze ennél sokkal sokrétűbbek. Egyik legáltalánosabb és legvadabb az, hogy valójában nem is eredményes, nem vagy csak alig járul hozzá a gyógyuláshoz, a mellékhatásai végzetesek és maradandók. Időről-időre felbukkan az az állítás is, hogy a kemoterápia csak az esetek 2%-ban eredményes. Természetesen az is elterjedt, hogy csupán a kapzsi gyógyszergyártók és orvosok miatt alkalmazzák, mert mind a gyógyszergyár, mind a kórház és az orvos abban érdekelt, hogy alkalmazzák a kemoterápiát, ha kell, ha nem. 

Pharmacist

Mielőtt belemennék a részletekbe, érdemes utánanézni, vajon mi az alapja a 2%-os állításnak, honnan ered, hogyan terjedhetett el. A téma egyik alapvetése Andreas Moritz írása, amely nem meglepő módon a Natural News oldalon jelent meg. Andreas Moritz saját bevallása szerint mint  “intuitív gyógyító”, iridológiával, shaitsuval, ayurvédikus gyógyítással kereste kenyerét és olyan bestsellerek szerzője volt, mint  “A rák nem betegség”, “Nincs többé cukorbetegség”, “Nincs többé szívbetegség”. Természetesen nem csak könyvekkel, de az egyes szerveink egészségét, gyógyulását elősegítő festményekkel, gyógynövényekkel, ionizált kövekkel és számos hasznos aprósággal állt az egészséges életmódra, gyógyulásra vágyók rendelkezésére, akár viszonteladókat is kiszolgálva. A múlt idő használata indokolt, ugyanis Andreas Moritz 2012 októberében 58 évesen elhunyt. Halálának okát a mai napig titokban tartja a család, bár rossz nyelvek szerint valamilyen daganatos betegségben hunyt el a szerencsétlen. Talán többet kellett volna nézegetni az Ener-Chi Art föstményeket…

2% kemo

A Moritz által hivatkozott tanulmány létezik és a 2%-os eredmény is igaz. Ezzel együtt a 2%-os hivatkozás semmiképpen nem tekinthető sem korrektnek, sem hitelesnek.

A tanulmány 2004-ben jelent meg, valójában egy metaanalízis, amely 1992-97 közötti adatokat vett figyelembe. Az azóta eltelt idő a gyógyításban hatalmas változásokat hozott, éppen az ezredforduló táján történt áttörés jó néhány daganatos betegség kezelésében, így a tanulmány eredményei ma már akkor sem érvényesek, ha az a maga idejében teljesen korrekt lett volna. Csak egyetlen példa:  a tanulmány szerint a Hodgkin-limfóma 5 éves túlélése csupán 40,3%, ugyanakkor ma már a betegek 80%-a több, mint tíz éves túléléssel számolhat.

De vannak további bajok is. A non-Hodgkin limfóma esetében a tanulmány 10,5%-os 5 éves túlélést vesz alapul, ami már csak azért sem helyes, mert ennek a betegségnek számos változata ismert és nem korrekt egy kalap alá venni őket. Szükségtelen mondani, hogy a betegség stádiuma, a diagnózis időpontja is meghatározó lehet. Mindezek mellett a tanulmány ezen adata (is) alapvetően megkérdőjelezhető: a National Cancer Institute adatbázisa alapján a 2002-2008 között diagnosztizált non-Hodgkin limfómás betegek 5 éves túlélése 69%, a tíz éves túlélés 59% volt, és a limfómák gyógyításában már a kilencvenes évektől jelentős előrelépések történtek. Emlékeztetnék: a tanulmány 2004-ben jelent meg.

Talán a tanulmány “elavultsága” a kisebb baj, végül is magától értetődőnek tekinthető, főleg az orvostudomány területén.

A tanulmány azonban következetesen kihagyja a vizsgált daganatos betegségek közül a leukémiákat, amelyek között van, amelyik 90%-os eredménnyel, véglegesen gyógyítható, főleg gyermekkorban. (A leukémiák kezelésben – akár csak a fent felsorolt betegségek esetében – a kemoterápia meghatározó.) A tanulmány félrevezetően, tévesen állítja, hogy mielóma multiplex öt éves túlélése gyakorlatilag 0, hiszen az 1994-ben már közel 31% volt, (elsősorban a kemoterápiás készítményeknek köszönhetően) ma már a tíz éves túlélés 33%, az öt éves túlélés pedig 47%-os – köszönhetőn többek között az olyan új kemoterápiás készítményeknek, mint a Velcade. További probléma, hogy a tanulmány összemossa a különbséget a kemoterápiák célja között: elsődleges, adjuváns, esetleg palliatív – márpedig mindegyik esetben teljesen más értelemben lehet beszélni eredményességről.

Lehetne hosszabban, részletesebben is elemezni a tanulmány adatait, érdekes lenne minden egyes megjelölt daganat típusnál megvizsgálni a jelenlegi és egykori túlélési mutatókat, a kezelések fejlődését, de talán fölösleges. A “kemoterápia csak 2%-ban hatásos” maszlag eredetének magyarázata röviden összefoglalva: egyetlen, mára elavult, erősen kritizálható (megkockáztatom: tendenciózus) metaanalízis alapján egy önjelölt csodagyógyító, aki ismeretlen körülmények között hunyt el, elterjesztett egy tévhitet.

De mi a helyzet akkor a kemoterápia hatékonyságát illetően?

A daganatos betegségekkel kapcsolatban többször, bár sohasem elégszer utaltam már arra: nincs értelme általánosságban beszélni arról, hogy a kemoterápia sikeres-e vagy sem, mert a sokféle daganatos betegség kezelésében más és más szerepe lehet a kemoterápiának, amely természetesen nagyon sok egyedi gyógyszerkészítmény alkalmazását jelentheti. Nem nehéz belátni, hogy különböző betegségek különböző gyógyszerekkel történő kezelésével kapcsolatban értelmetlen megállapítani általánosságokat, vagy éppen egy konkrét százalékot, ahogy néhány jól értesült oldal teszi.

Ha kicsit közelebb akarunk kerülni ahhoz, hogy valójában mennyire hatásos a kemoterápia, elkerülhetetlen, hogy pontosítsuk az alkalmazás körét, annak pontos célját és az egyes betegségeket, betegségcsoportokat.

A kemoterápia alkalmazásának alapvetően (és kissé leegyszerűsítve) több célja lehet.

Az elsődleges kezelés

Vannak daganatos betegségek, amelyekben az elsődleges és ráadásul hatásos kezelést a kemoterápia jelenti. Ilyenek lehetnek a limfómák, leukémiák, a mielóma multiplex. Sebészeti beavatkozás, a daganat kimetszése objektív okból fel sem merülhet (mert nincs csomó, daganat a beteg testében, pl. mielóma), esetleg a műtét, sugárkezelés a másodlagos, vagy egyéb eljárást alkalmaznak: csontvelő-transzplantáció, őssejtes átültetés. Utóbbi beavatkozások hatékonyak és jó eredményeket hoznak, de nem volnának lehetségesek önmagukban, a kemoterápia alkalmazása nélkül. Ma már egyre több ilyen betegségnek jók a túlélési mutatói és a fejlődés kétségbevonhatatlan.

krak exc

Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy számos daganatos betegség esetében, ahol a kemoterápia jelenti az elsődleges vagy nélkülözhetetlen kezelést, az eredmények kifejezetten jók és jelentős fejlődés is bekövetkezett, tehát a 2%-os állítás egyszerűen nem igaz.

Kiegészítő (adjuváns/neoadjuváns) kezelés

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, amikor a kemoterápiát a műtét vagy sugárkezelés előtt alkalmazzák. Ha a betegnek nagyméretű daganata van, amelyet nehéz eltávolítani, a neoadjuváns kemoterápia eredményeképpen a daganat mérete csökkenhet, így könnyebben eltávolíthatóvá válhat, s a műtét során kevésbé kell érinteni a daganat környezetében lévő egészséges szöveteket. Ebben az esetben tehát a kemoterápia hatásosságáról a gyógyulás értelmében nincs is értelme beszélni, hiszen nem is ez a közvetlen cél. Ezekben az esetekben a sebészeti beavatkozás, a daganat eltávolítása a döntő és a kemoterápia azt könnyebbé, kisebb kockázatúvá, kevesebb szöveteltávolítással járóvá teszi.

Amint ez a tanulmány a sugárkezelés előtt végzett kemoterápiával kapcsolatban rámutatott: “A neo-adjuváns kemoterápia használatára több ésszerű magyarázat is lézetik: a sugárterápiát megelőzően nem romlott még le a tumor vérellátása, nagyobb tolerancia a kemoterápiával szemben, a kemoterápia növelheti a sugárterápia eredményességét, hozzájárulhat a mikro-metasztázisok megsemmísítéséhez, elméletileg a tumor érzékenyebb a kemoterápiára a sebészet vagy sugárterápia előtt.” 

A fenti tanulmány végkövetkeztetése méhnyakrák kezelése esetén a sugárterápiát megelőző kemoterápiával kapcsolatban: “Az említett tanulmányok adatai szerint egyik esetben sem mutatkozott szignifikáns előny vagy szignifikáns hátrány a kemoterápiával kiegészített kezelés folyamán. Habár, Sardi a betegek egy csoportjánál (>5 cm tumorátmérő) a 7 éves utánkövetés után a teljes túlélés jelentősen növekedett, 36%-ról 66%-ra.” 

Azaz, volt olyan betegcsoport, amelynek eredményei alapján a sugárterápia előtti neoadjuváns kezelés eredményes volt, míg általánosságban, leegyszerűsítve “nem oszt, nem szoroz” az eredmény – ne feledjük azonban, hogy itt egyetlen konkrét betegség kezeléséről volt szó.

Adjuváns kemoterápia esetében általában a műtétet, esetleg a sugárkezelést követően a cél az esetleg megmaradt áttétek, rákos sejtek elpusztítása. Ezek a sejtek ugyanis a nyirokrendszeren, illetve a véráramon keresztül a daganat helyétől távolra is eljuthatnak és megtapadhatnak, ezért az adjuváns kemoterápiával csökkenthetik a kockázatát a daganat kiújulásának.

Természetesen itt is felesleges általánosságban hatásosságról beszélni, pláne olyan értelemben, ahogy azt a kuruzslók, csodadoktorok használják.  Az elsődleges kezelés ugyanis ezekben az esetekben a műtét, a daganat eltávolítása, és nem vitatott tény, hogy ez lehet önmagában is hatásos. Talán épp ez a tény vezet rengeteg félreértéshez, hiszen előfordul, hogy egy beteg a műtétet vállalja, azonban az adjuváns kemoterápiát már nem, ám ennek ellenére meggyógyul, sőt gyógyulása tartós. Mindez azonban nem jelenti, hogy az adjuváns kemoterápia felesleges vagy hatástalan lenne, épp ellenkezőleg a hatásossága, haszna igazolt. Ahogyan egy másik tanulmány is leszögezi: “A petefészekrák gyógykezelésének eredményessége a betegek 5 éves túlélésével mérve az 1960-as évekbeli 7%-ról 2000-re 48,6%-ra emelkedett.” Ennek okai között pedig az is szerepel, hogy “Végül és nem utolsó sorban a kemoterápia hatásossága is lényegesen javult. Az 1960-as években monoterápiában alkalmazott alkilező-szerekhez képest, ma az arany standardként alkalmazott Taxol+Carboplatin kezelés hatására a response rate, vagyis a kemoterápiás kezelés végén mért állapotjavulás, 50–55%-ban eléri a teljes klinikai remisszió szintjét, és ha ehhez hozzáadjuk azokat a betegeket, akiknek a daganattömege több mint 50%-kal csökkent, ez az arány 74–77%-os szintre emelkedik.”

A tanulmány végkövetkeztetése is egyértelmű: “A kemoterápiás kezelések eredményét a 8. ábra mutatja, és a komplett, illetve részleges remissziók döntő aránya igazolja a terápiás beavatkozások helyességét. A kemoterápia eredményét azonban a műtéti beavatkozás eredményessége is befolyásolja (9. ábra), jól látható azonban az is, hogy a szuboptimális műtét, illetve exploratio esetében is a kemoterápia feltűnően nagy gyakorisággal volt hatékony.”*

Jelen esetben is igaz, amit fentebb írtam: a tanulmány egy bizonyos daganatos betegség kezelésének eredményeit összegzi, tehát értelemszerűen nem terjeszthető ki minden ráktípusra, arra azonban talán rámutat, hogy az általános kijelentéseknek nincs értelme.

Palliatív kezelés

Ezekben az esetekben a célok bevallottan szerényebbek: a beteg életének meghosszabítása, életminőségének javítása, a fájdalom csökkentése. Kívülállónként óvakodnék attól, hogy nyilatkozzak, mennyi értelme van ennek. Ezt minden esetben elsősorban a betegnek kell eldöntenie, de sok szomorú példán láthatta akárki, hogy a betegek általában ragaszkodnak az élethez és vállalják a kezelést akkor is, amikor tudják, hogy azzal már csak időt nyernek. A kemoterápia eredményességéről itt tehát csak így, e szerény keretek között lehet beszélni.

A kapzsi gyógyszerlobbi

A gonosz gyógyszergyártók örök téma, itt és most csak azért említem a kérdést, mert a 2%-os hazugság mellett gyakran párhuzamosan szerepel a vád: nem átallják hatástalan készítményeik árát a társadalombiztosításra terhelni, s közben a korrupt orvosok nyakló nélkül írják fel azokat boldog-boldogtalannak. S bár biztos igaz, hogy a gyógyszerek forgalmazása sok aggályt vet fel, azért nem ennyire egyszerű ez a kérdés sem. Amint a medicalonline beszámolt róla, az új jogi szabályozás tervezete alapján “a gyártókat ezután nem csak a volumenszerződésben kikötött keret feletti gyógyszerfogyás költsége terhelné, hanem nemzetközi mintára azé a terápiáé is, amely az adott betegnél nem bizonyul elég hatékonynak.”  A jogszabály tervezet végső változata szerint pedig Az OEP csak a harmadik, és csupán hatásos kezelés esetén veszi át a finanszírozást a gyártótól. Így tehát a kockázatmegosztás elve megmarad. Ennek hatására a készítményhez az eredetileg tervezettnél több beteg fér majd hozzá, ám mindazok, akiknek időközben nőtt a daganatuk, kiesnek a kezelésből. Ha viszont jól reagálnak ezekre a modern szerekre, akkor őket „átveszi” a biztosító, s mindaddig finanszírozza a gyógyításukat, amíg az hatásos vagy szükséges.”

Summa

Mint minden népszerű, konteós jellegű általánosítás, a 2%-os állítás sem igaz, de értelmetlen is általános kijelentést tenni a kemoterápia hatásosságával, a daganatos betegségek kezelésének eredményességével kapcsolatban. A betegség maga, annak stádiuma, egyedi “változata” és nem utolsósorban a beteg (kora, általános állapota stb.) döntően befolyásolhatja a kemoterápia sikerességét. Nem lehet egységes válasz már csak azért sem, mert kemoterápiák célja eltérő lehet, így az eredményesség fogalma is mást takar. Kapzsi és féleszű guruk, alternatív gyógyítók sületlenségeinek elfogadása és terjesztése helyett tájékozódni érdemes, kiszűrve ezzel konkrétumok nélküli, hazug és nagyon kártékony, veszélyes általánosságokat.


* A petefészekrák gyógykezelésének helyzete a különkeretes Centrumokban 2002-2003-ban Magyarországon, (Pulay Tamás, Baki Márta, Bodoky György, Dank Magdolna, Cseh József,Csejtei András, Csömör Sándor, Erfán József, Ésik Olga, Faluhelyi Zsolt, Izsó József, Hernádi Zoltán, Kammerer Kinga, Krommer Károly, Magyar Tamás, Mayer Árpád, Megyery Éva, Moskovits Katalin, Pécsi Lajos, Pikó Béla, Pintér Tamás, Ruzsa Ágnes, Szánthó András, Szántó István, Szántó János, Szûcs Miklós, Tálos Zsuzsanna, Thurzó László, Kásler Miklós), in.: Magyar Onkológia 48. évfolyam 4. szám 2004.

Reklámok