Címkék

, , , ,

“A kemoterápia a világ legnagyobb üzlete,  utána jön a fegyvergyártás, utána az olaj és utána a kábítószer.” A mondatot egyik kedvenc alternatív gyógyítóm videójából (2:46) kölcsönöztem. Nem mintha ilyen és hasonló állítások cáfolatát látnám fő feladatomnak, de annyira jellemző, hogy pár sor erejéig kitérnék rá. Mert tipikusan hatásvadász, légből kapott és természetesen az ilyen állításoknak semmi alapja nincs. Ráadásul ez a nézet nem csak elterjedt, de roppant veszélyes és kártékony is: a betegek hajlamosak azt hinni, hogy az orvosok nem a gyógyulásukért dolgoznak, a gyógyszerek nem gyógyításra vannak, hanem csakis és kizárólag a haszonszerzést szolgálják, ezért aztán könnyebben fordulnak mindenféle kuruzslóhoz, csalóhoz.Pharmacist

Az biztosnak tűnik, hogy a gyógyszercégek főrészvényesei megkeresik a hideg vízre valót. De hogy a bevételeik meghaladnák a fegyver- vagy a kábítószer-kereskedelem, (esetleg más illegális tevékenységek) vagy az olajüzlet bevételeit? Szó nincs erről.

Már a hamisított gyógyszerek forgalma, 200 milliárd USA dollárjával meghaladja a gyógyszergyártók kemoterápiás készítményeinek forgalmát. Ráadásul ezen hamisítványok mögött nincs egy rakás olyan tényező, amely a nyereséget csökkentené: adózás, kutatás, járulékfizetés stb.

Nagyobb üzlet lenne a kemoterápia, mint a drog? Csak a kokain forgalma Észak-Amerikában 2009-ben elérte a 38 milliárd USA dollárt, és egy kiló kokainon a haszon 23-28.000 USA dollár között mozog, a heroin piaca 68 milliárd dollárra becsültetett.

És ha már fegyverbiznisz: 2011-ben 5.459.249 kézifegyvert gyártottak az USA-ban, míg 2010-ben 3.252.404 darabot importáltak. És ezek csak a kézifegyverek, azaz a shotgun, puska, maroklőfegyver kategóriája, csak az USA-ban. Ha a fegyverpiacról van szó, globális értelemben, akkor annak forgalma 2012-ben meghaladta az 1,7 billió(!) dollárt.

A világszerte 20 legjobban prosperáló cég közül egyetlen gyógyszercég sem akad, ezzel szemben olajcég igen.  A Forbes tíz legmagasabb haszonnal járó üzletágat  felsoroló listájába sem került be a gyógyszergyártás. Sokat mond mindez a fenti videóban szereplő dr. Dávid Tamás állatorvos hozzáértéséről ebben a körben is, egyben megmutatja az alternatív gyógyítók kommunikációjának egy lényeges és jellemző elemét: az állításaikat hamis adatokkal, hatásvadász anekdotázással próbálják alátámasztani.

Akármilyen jó üzlet is a kemoterápia, de semmiképpen nem a legnagyobb üzlet a világon – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kábítószerre és fegyverekre irányuló igény sem fog eltűnni soha. Ennél többet nem is érdemes foglalkozni a hasonló kijelentésekkel, csak azért tettem, hogy látható legyen: ami hatásvadász, túlzónak tűnő, irracionális, az legtöbbször nem igaz. Az már csak az én sejtésem, hogy az ilyen kijelentések mögött valójában nem tájékozatlanság vagy tudatlanság, sokkal inkább manipulatív szándék áll.

A kérdést persze nem is ilyen alaptalan és túlzó megállapítások mentén érdemes vizsgálni, sokkal inkább onnan, hogy ténylegesen milyen forgalmuk van a gyógyszercégeknek az onkológiai felhasználású gyógyszerekből, ezek mekkora részét teszik ki a gyógyszerpiacnak, melyek a legnagyobb forgalmú gyógyszerek és tényleg olyan magasak-e a kemoterápiás készítmények árai. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy összességében milyen kiadásokat jelentenek a daganatos betegségek a modern, jóléti államokban.

Az amerikai National Institues of Health a daganatos betegségek által generált költségeket 2010 évben 263,8 milliárd dollárra becsülte, amelyből 102.8 milliárd dollár volt a közvetlen egészségügyi kiadás, 20,9 milliárd a betegség során kiesett munka, valamint 140,1 milliárd dollár az idő előtt bekövetkezett elhalálozások miatt bekövetkező veszteség. 2004-ben csak a Medicare által finanszírozott onkológiai gyógyszerek költsége elérte a 5,3 milliárd dollárt, amelyből 2,3 milliárd dollárt tettek ki a kemoterápiás készítmények. Egy 2007-es tanulmány szerint az onkológusok által felírt gyógyszerek több, mint a 40%-át teszik ki az orvosi kiadásoknak, és a szájon át szedhető kemoterápiás készítményekből származó nyereség több, mint duplájára nőtt 2002 és 2006 között.

A fenti számok, különösen a magyarországi egészségügyi kiadások ismeretében döbbenetesnek tűnnek és alátámasztani látszanak a közkeletű vélekedést: a kemoterápiás gyógyszerek gyártása és forgalmazása a legnagyobb üzlet a világon, éppen ezért a gyógyszergyártók szándékosan nem is igyekeznek igazán hatékony gyógyszereket előállítani. Az elgondolás mögött az áll, hogy a gyártók bolondok lennének lemondani egy ilyen hatalmas bevételeket generáló és növekvő forrásról. Ha ezt tennék, óriási bevételektől esnének el, de sokszor ennél messzebbre is mennek az összeesküvés elméletek: egyenesen a gyógyszeripar halálát vizionálják egy hatékony rákgyógyszer feltalálása esetére. A gyógyszeriparnak bizonyára jelentős érvágás lenne, ha egyik napról a másikra megszűnne az onkológiai gyógyszerek felhasználása, de azért a csődtől még messze lennének.

2013 évben az onkológiai gyógyszerek forgalma világszerte elérte a 67,1 milliárd dollárt, ami kétségkívül szédítő összeg. De ennek az elképesztő összegnek a nyomában ott loholnak a fájdalomcsillapítók (57,3 milliárd dollár) és a cukorbetegség gyógyszerei (54,4 milliárd dollár) is. A grafikon alapján megállapítható: az össz-gyógyszerforgalom 656,4 milliárd dollár volt, így az onkológiai készítmények a nagy egésznek csupán mintegy 10-11%-át teszik ki.

A tíz legnagyobb forgalmat világszerte generált gyógyszer első helyén 2013 évben a Humira állt (9,85 milliárd dollár), amely egy gyulladáscsökkentő. Második a Seretide asztmagyógyszer (9,21 milliárd dollár). Bronzérmes a Crestor koleszterincsökkentő (8,15 milliárd dollár). A további helyezettek (név,alkalmazási terület/mrd forgalom szerint)

  1. Enbrel/gyulladáscsökkentő/7,95
  2. Lantus/cukorbetegség/7,64
  3. Nexium/gyulladáscsökkentő/7,86
  4. Abilify/depresszió/7,83
  5. Remicade/gyulladáscsökkentő/7,68
  6. Cymbalta/depresszió/6,46
  7. Mabthera/onkológia/6,26

A fenti teljes felsorolásból egyetlen egy az onkológiai készítmény, éppen ennek volt a legalacsonyabb a forgalma és a 78,89 milliárd dolláros összforgalomnak még a 10%-át sem tette ki. Az igaz, hogy összkiadás tekintetében az onkológia 2009-2013 között az USA-ban első helyen végzett, ez azonban nem a gyógyszergyártók forgalma, pláne nem haszna, hanem minden kiadást (műtétek, kórházi ellátás stb.) magában foglal.

Azonban ne kapkodjuk el, mert a a források néha nem adnak teljesen egyértelmű képet! Ezen a másik listán a Top 10 onkológiai gyógyszer forgalma szerepel, amely némiképpen ellentmond az előző, általánosabb listának. A lista élén a Rituximab áll, 7,78 milliárd dolláros forgalommal, az utolsó helyezett pedig Abiraterone 1,7 milliárddal.

A tájékozódást, a kép kitisztítását segítheti ez a százas lista, (igaz, ez csak az USA-ra vonatkozik), illetve ez a 19-es felsorolás és található még egy 50-es lista is.

Az ötvenes listán hét onkológiai gyógyszer szerepel, összforgalmuk 35,260 milliárd dollár, ami a lista teljes forgalmának (186,935 milliárd dollár) hozzávetőleg 19%-át teszi ki. A 19-es listán kettő onkológiai gyógyszer szerepel, a forgalmak összevetése itt problémás lehet, hiszen a forgalmi adatok nem ugyanazon évekből származnak,de annyi látható: az összforgalomnak (133,492 milliárd dollár) itt is csak kisebb részét, 9%-át teszi ki a két kemoterápiás készítmény forgalma (12,163 milliárd dollár).

A százas listát az 50-ik helyezettig tekintettem át, ez nagyjából a “Milliárdosok Klubja”. Összesen 7 gyógyszer van, amelyet daganatos betegségek gyógyítása során alkalmaznak, bár ebből kettő (Neulasta és a Procrit) inkább kapcsolódhat a kemoterápiás kezeléshez, annak kiegészítője lehet. Az 50 gyógyszer forgalma (százmilliós kerekítéssel, hiszen úgyis csak az arányok érdekesek) 123,700 milliárd dollár volt. A hét onkológiai készítmény forgalma 15,612 milliárd dollár volt, amely az egésznek megint csak úgy 12%-a körül alakul.

Találtam még egy huszonötös listát* is. Ezen hat onkológiai felhasználású készítmény található, a felsorolás a készítményeket tekintve nagyjából összecseng az előbbiekkel. Az összforgalomnak itt mintegy 25%-át teszi ki az onkológiai gyógyszerekből származó bevétel.

Gyakran hallani azt a hivatkozást is, hogy a gyógyszergyártók legnagyobb bevétele a kemoterápiás készítményekből származik. A kép itt is meglehetősen vegyes.

A Humira gyártója, az Abbvie beszámolója szerint a legfontosabb termékeik húsz hónapos forgalma, 2013. december 31-i lezárással összesen 18.790 milliárd dollárt tettek ki. Ebből a slágercikk Humira 10,659 milliárd dollárral vette ki a részét. A 12 terméket felsoroló listán egyetlen daganatellenes készítmény szerepel, a Lupron 785 millió dollár forgalommal, amely elenyésző, 4% részesedést jelent.

A Remicadet gyártó Johnson&Jonhson beszámolója szerint a húsz hónapos, 2013-al lezárt adatai alapján a gyógyszereik forgalma világszerte 28,125 milliárd dollár volt, amelyből az onkológiai gyógyszerek 4,188 milliárd dollárt tettek ki, amely kb. 15%.

A Roche úgy tűnik, jobban ráált a kemoterápiás készítményekre. Beszámolójuk szerint 2013-ban 46,780 CHF forgalmuk volt, amelyből 20,793 CHF daganatellenes készítmény, itt tehát meghatározó arányról van szó.

Az Eli Lilly 2013-ban 23,113 milliárd dollárnyi gyógyszert forgalmazott a 11 legnagyobb forgalmú készítményéből. A listán egyetlen daganatellenes gyógyszer van, az Alimta, amely 2,703 milliárdos forgalmával kb. 12%-ot tesz ki.

Bizonyára lehetne még listákat és forgalmazási adatokat keresni és számolgatni, azonban meggyőződésem, hogy az arányok döntő változását az sem eredményezné. Úgy tűnik, az legnagyobb forgalmat generáló gyógyszerek között úgy 10-25%-ot tehetnek ki az onkológiai szerek (átlagosan talán 15%-ot mondhatnék), ami ha nem is elhanyagolható, de semmiképpen nem döntő hányad, a gyógyszeripar enélkül is ellenne. Érdemes azt is észrevenni, hogy a legjobban fogyó gyógyszerek sokszor épp olyanok, amelyeket jellemzően egy életen át szedniük kell a betegeknek: cukorbetegségre, magas vérnyomásra, asztmára, krónikus gyulladásra, azaz stabil, folyamatos a fogyasztás. Az sem helytálló megállapítás, hogy a gyógyszercégek bevételeinek nagyobb részét a daganatellenes szerek teszik ki, ez értelemszerűen cégenként változó: van, ahol döntő, van, ahol csekély ez a hányad.

Drágák-e a kemoterápiás készítmények? A kérdésre így, általánosságban csak annyira lehet adekvát választ adni, mint arra, hogy “Drágák-e a jó autók?”. Jelenleg mintegy 411 “rákgyógyszer” van forgalomban, ezek ára természetesen eltérő. A mielóma multiplex Velcade nevű gyógyszere 4 ampullás kiszerelésben közel  7.000 dollár. A Taxol a petefészekrák, mellrák, nem-kissejtes tüdőrák és a Kaposi-szarkóma gyógyszere amelyből az ampullánkénti 15 dollár körüli ár nem nevezhető exrtémnek. A Voraxaze nevű készítményből egy 1000 egységes ampulla beszerzési ára 26.775 dollár. Már ebből a néhány példából is látszik, hogy az árak változatosak, ahogyan itt is olvasható: egy kezelés költsége 9.000-100.000 dollár között mozoghat. Vannak gyógyszerek, amelyekből két ampulla 5.000 dollár, és akad, amelyikből két ampulla 340 dollár. A gyógyszerek havi költsége tehát széles skálán mozog, 13 dollártól hozzávetőleg 65.000 dollárig terjedhet, és átlagosan havi 10.000 dollár körüli összeget mutat.

Annyit azért ki lehet jelenteni, hogy az onkológiai gyógyszerek átlagos ára magas, ez kétségbevonhatatlan tény. Ennek okai meglehetősen összetettek.

Mindenekelőtt, az onkológia gyógyszerek kifejlesztése óriási összegeket emészt fel. A kezdeti, laboratóriumi kísérletektől az 1-2-3 fázisú klinikai vizsgálatokig, a klinikai vizsgálatok elvégzése, adminisztrációja, a hosszabb távú követés költségei egyetlen gyógyszer esetében elérhetik, el is érik az 1 milliárd dollárt, de a végösszeg lehet akár 12 milliárd dollár is. S bár a szabadalom 20 évre szól, a hatóanyag bejegyzésétől a kész gyógyszer forgalomba hozataláig még hosszú évek telnek el, így a tényleges kizárólagos forgalmazásra már csak 8-10 marad. Számításba kell venni, hogy nem minden gyógyszert engedélyez az FDA vagy az EMA, így ezek a kutatások gyakran jórészt kidobott pénzt jelentenek a gyártóknak. Pontosabban, ahogy a fenti hivatkozáson olvasható: “A gyógyszerfejlesztésen belül ráadásul az onkológia területén a legkisebb a sikerarány – teszi hozzá Schnaider Tamás, az Abbvie Magyarország orvos-igazgatója. Egy 2012-es vizsgálat szerint a humán vizsgálati fázisba lépő szereknek csupán a 6,7 százalékát engedélyezik az USA-ban (szemben az egyéb terápiás területekre együttesen számolt 12,1 százalékkal). Az onkológiai szerek a klinikai kutatások utolsó fázisában is lényegesen nagyobb arányban véreznek el, mint egyéb készítmények.“**

Mindezt megerősíti, hogy 2014-ben a tíz legnagyobb bukást hozó klinikai vizsgálat közül hat volt, amely onkológiai gyógyszerre irányult.

A gyógyszergyártók kiadásai között szerepelnek a különféle bírságok, büntetések, esetleg egyezségek keretében kifizetett összegek. Azon lehet vitatkozni, hogy a forgalmukhoz képest ez kevés-e vagy sok, de a 2014 év csúcs-büntetését, a Boehringer Ingelheim által kifizetett 650 millió dollárt azért jelentéktelennek én nem nevezném (főleg úgy, hogy ebben az évben a cég leépítéseket végzett, forgalomcsökkenés miatt), ahogy a GSK közel 500 milliós kifizetését sem.

A gyógyszergyártók csak az Egyesült Államokban 2008-ban 50 milliárd dollárt költöttek kutatásra és fejlesztésre. Vegyük észre, hogy közel akkora összeget, mint az onkológiai gyógyszerek világszerte elért 2013-as forgalma!

A magas árakhoz persze az is nyilván hozzájárul, hogy a daganatos betegségek nagy része nem gyógyítható véglegesen, a betegbiztosítók pedig kénytelen-kelletlen megfizetik ezeket az árakat is. A modern, jóléti társadalmak kormányai ugyanis egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy betegek, járulékfizetők tömegeinek mondják: nem fizetjük ki a drága gyógyszered, így jártál.

Bármennyit is fejlődött az orvostudomány és gyógyszerészet, a daganatos betegségek kialakulásának oka, pontos létrejötte nagyrészt ismeretlen. Jelenleg a kemoterápiás készítményeknek nincs alternatívája. (Illetve van, itt a blogon foglalkozom  is velük eleget.) Vannak ígéretes eredmények, de a közeli jövőben olyan készítményre kilátás, amely felválthatná a kemoterápiát, nincs. Ez kétség kívül nem árcsökkentő tényező.

Problémát jelent az is, hogy bár többféle gyógyszer, eltérő hatóanyaggal (akár más gyártóktól) is lehet forgalomban egy bizonyos daganatos betegségre, ezek mégsem lesznek “versenytársak”. Hiába létezik például három különböző gyógyszer ugyanarra a gyógyíthatatlan daganatos betegségre, a kezelés során nagy eséllyel valamennyire szükség lesz. Sajnos a gyógyszerek hatásossága legtöbbször időben korlátozott, ami első körben bevált, visszaszorította a daganatot, a második körben korántsem biztos, hogy működni fog. Ha visszatér a daganat, váltani kell a második, majd a harmadik gyógyszerre.

Az olyan gyógyszerek esetében, amelyeknek már lejárt a szabadalma és ritka daganatos betegségek kezelésére alkalmazzák őket (kevés páciens), könnyen előfordulhat, hogy a gyártók egyszerűen leállnak az előállítással. Ebben persze nincs semmi gonosz összeesküvés, csak a piac logikája: a szatócs sem tart olyan filléres árut, amelyik senkinek sem kell, vagy csak nagyon ritkán keresik, pláne, ha tud helyette adni drágábbat.

Persze igaz az is, hogy a gyógyszerek, kiváltképp az onkológiai gyógyszerek piaca nem tekinthető klasszikus piacnak. Hiszen a betegeknek (fogyasztóknak) nem nagyon van lehetőségük, ha gyógyulni akarnak, nem választhatnak más módszert. Valójában még a választás is meglehetősen korlátozott, a betegek élete múlik a kezelésen. A vevők sem a klasszikus vevők, mert a vevő valójában a társadalombiztosítás, az igaz, hogy ennek is kiemelt érdeke, hogy a kiadásait csökkentse. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a gyógyszergyártók nyereségre törekednek, és ami ebből következik, azt nagyon nehéz elfogadni. Jelesül azt, hogy emberek élete, életének meghosszabbítása üzleti szempontokon is múlik. Ugyanakkor jelenleg nem tűnik megoldhatónak – éppen a fent említett irdatlan kutatási-fejlesztési költségek miatt – hogy az állam, vagy nonprofit szervezetek vegyék kizárólagosan kezükbe a gyógyszerkutatást. A gyógyszergyártók sokak által óhajtott “megrendszabályozása”, az árképzésbe történő hatósági-állami beavatkozás vissza is üthetne: ígéretes kutatások maradnának félbe, a gyártók esetleg a kisebb költségekkel, jobb arányban bejegyeztethető gyógyszerek felé fordulnának.

Az onkológiai gyógyszerek magas ára valós probléma, azonban nem a gyógyszergyártók összeesküvésének a következménye. A kemoterápia korántsem a legnagyobb üzlet a világon, és általánosságban nem ez képezi a gyógyszerpiac forgalmának döntő részét, sőt. Az igaz, hogy egy-egy gyógyszergyártónak, akik egy új készítmény szabadalmát bírják, arányaiban is jelentős bevételt hozhatnak, de itt sem érdemes általános érvényű megállapításokat tenni. Akik ezt hangoztatják, azok általában éppoly határozottsággal próbálják a maguk hasznát elérni, biztosítani az alternatív gyógyszerek, gyógymódok egyre növekvő és szintén sokmilliárdos piacán.


* Regisztráció után megtekinthető oldal
** in: Nem lesz egyetlen rákgyógyszer, http://www.vg.hu 2014.02.04

Reklámok