Címkék

, , , , ,

A gyógyszeripar – ez már az első és második részből is kiderült – különösen körmönfont és gonosz szörnyeteg. Nem csak, hogy az emberiség kiirtására törekszik, eltitkolja a már meglévő rákgyógyszert,  de a hatékony, természetes gyógymódokat is. Más esetekben úgy szól a vád, hogy “nem engedi” a természetes gyógymódok terjesztését, elnyomja, ellehetetleníti azokat. A világmegváltó felfedezések kutatóit szintén üldözi, börtönbe juttatja, hiszen ki is vásárolná meg drága és ártalmas mérgeiket, ha végre mindenki tudna ezekről a csodás terápiákról. Én ezt nem így látom.

botrany

Bármit is eltitkolni az tud, aki a titok birtokosa

Ez nem túl komplikált összefüggés, ha a ráknak lenne egy hatásos “természetes” gyógyszere, amit egy természetgyógyász, sámán vagy füvesember fedez fel, azt legfeljebb a felfedező tudná eltitkolni. A gyógyszergyártók egy darabig nyilván nem tudnának, majd ha mégis tudomást szereznének róla, az azért történhetne meg, mert már nem lenne titok. Őszintén szólva nem is értem, hogy ez a “eltitkolja a gyógyszeripar” képtelenség hogyan fordulhat meg bárkinek a fejében.

Mintha manapság olyan egyszerű lenne bármit is eltitkolni

A Snowden-ügy megmutatta: akár az amerikai titkosszolgálat legbizalmasabb adatai is nyilvánosságra kerülhetnek. Ez korántsem egyedi, újabb eset is rámutatott arra, hogy nemzetbiztonsági információk is kiszivároghatnak. A Wikileaks ugyan nem az eltitkolt alternatív (vagy akár hagyományos) gyógyszerek listáját szivárogtatta ki, de az itt is látható, hogy a titkos adatok, iratok biztonsága igencsak sebezhető. A gyógyszergyártók nem titkosszolgálatok, nincsenek olyan eszközeik, amivel bármit is hasonló szinten titkolhatnának, de hát mint fentebb írtam, az alternatív gyógymódok esetében nem is ők a titok gazdái. Hírhedt gyógyszerbotrányok kerültek már napvilágra, de olyanra még nem volt példa, hogy gyógyszergyárak valamiféle alternatív gyógyszert titkoltak volna, leszámítva a konteós oldalak szerzőinek hagymázas képzelgéseit.

eltitkolt-vitamin

Nincs eltitkolva semmi, no ez a TÉNY

Egy jó konteóst nem hoz zavarba, hogy az eltitkolás ellenére az úgynevezett alternatív gyógyszerek és terápiák szó szerint ezrével találhatók a neten. Semmi jel nem mutat arra, hogy bárkit elnyomnának, hiszen bármilyen képtelenség szabadon terjeszthető. Weboldalak, könyvek ezrei elérhetőek, megvásárolhatók, nincs olyan merész és képtelen állítás, ami nem kaphatna nyilvánosságot. Youtube videók és önálló csatornák, kábeltévék segítségével hirdetik az igét a kuruzslók és gátlástalan kufárok. Az elnyomásról talán elég annyi, hogy az emberölésért elítélt és foglalkozásától eltiltott Tullio Simoncini, egyike a legveszélyesebb kuruzslóknak bátran haknizhat Svédországban. Sőt, az alternatív gyógymódokat alkalmazó orvosok és társaik konferenciákat tartanak, ahol például a klinikáján a kávébeöntéses rákgyógyítást alkalmazó Charlotte Gerson is előad. Gyakorlatilag minden nevesebb kuruzslónak önálló honlapja (gyakran klinikája, intézete is) van, és természetesen a termékeiket is meg lehet vásárolni. Magyarország e téren nem maradt le a nagyvilágtól: az alternatív rákgyógyítás hazai nagyjai is gyakorlatilag zavartalanul tevékenykedhetnek évek óta. Hát ez az a nagy eltitkolás.

De akkor mi az az üldözés, amire folyton panaszkodnak? Tullio Simoncionit 3 év börtönre ítélték, mert egy páciense meghalt – valóban példátlan, kegyetlen és aránytalan büntetés – főleg, hogy a Berlusconi-féle általános amnesztiának köszönhetően egy napot sem kellett ülnie. “Dr.” Robert O. Young is megjárta a bíróságot (bár egyelőre megúszta), egy másik kuruzslót, aki megölt egy fiatalt el is ítéltek. Bizonyára akadt némi jogi problémája annak a sarlatánnak is, akinek páciense mindkét lábát elvesztette, kezelésének következtében. Talán nem a gyógyszergyártók összeesküvése az oka annak, hogy az agárdi csecsemőtragédiában érintett úgynevezett természetgyógyásznak is bíróság előtt kell számot adnia tetteiről, mint ahogy a daganatos beteget átverő csalót sem a gyógyszergyárak utasítására tartóztatta le a rendőrség. Az ilyen üldöztetésekre csak annyit lehet mondani: nagyon helyes, így kell ezt!

Az ellehetetlenítés szép példája, amikor az emberiség jótevőit elmarasztalják az elvetemült hatóságok. A COD teát forgalmazó cégeket keményen megbüntette a Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztók megtévesztése miatt, talán ezért kelt ki magából az állatorvosból rákkutatóvá vált dr. Dávid Tamás. Szintén a GVH áldozatául esett a csökkentett deutériumtartalmú vizet előzékenyen a Kékgolyó utcai üzletében kínáló cég, ismét csak a fogyasztókat megtévesztő magatartása miatt. Erre az üldöztetésre csak annyit lehet mondani, hogy nem kell hazudozni, be kell tartani a világos és egyértelmű jogszabályokat és ebben az esetben sajnos nyugodtan forgalmazhatják a készítményeiket az érintett cégek.

A gyógyszergyárak nem csak szabadalommal védett termékeket gyártanak, nem véletlenül

Gyakori érv, hogy azért sem akarják engedni a gyógyszergyártók a különféle növényi eredetű, hatásos rákgyógyszerek elterjedését, forgalmazását, mert azoknak nem lehet szabadalmi védettséget biztosítani, így nem keresnének annyit azokon, mint a szabadalommal védett rákgyógyszereiken.

Nem kétséges, hogy a nyereség szempontjából előnyös egy termék kizárólagossága fölött bírt jog, úgy gyógyszerek, mint bármi más esetében. Azonban a gyógyszerek szabadalmi védettsége általában húsz év, ennek lejárta után – ha az előírásoknak megfelel a gyártási-ellenőrzési folyamat – más gyártók is előállíthatják azt. Ráadásul a szabadalmi védettség nem húsz évnyi kizárólagos forgalmazást jelent. “Általában kb. 10 év telik el a vegyület felfedezése (a szabadalom megszerzése) és az emberi vagy állatgyógyászati célú engedélyezése közt, ezért a szabadalmi időnek csupán mintegy a fele marad meg a vállalatnak a kizárólagos forgalmazásra.” Természetesen évről-évre járnak le az egyes gyógyszerek szabadalmi védettségei, aminek következtében az úgynevezett generikus gyógyszerek forgalma is évente 255 milliárd dollárt tesz ki. Ezek után nehéz arra gondolni, hogy a generikus (szabadalommal nem védett) gyógyszerek forgalma valami elhanyagolható, piti üzlet lenne, amivel nem is érdemes foglalkozni. Az eredeti cikk utal arra is, hogy a gyógyszergyártók milliárdokat spórolnak azon, hogy megszüntetik azoknak a készítményeknek a kiemelt támogatását, marketingjét, amelyeknek már megjelentek a generikus versenytársai, így a szabadalom lejártának pozitív hozadékai is jelentkezhetnek a gyártóknál. Nem szorosan a témánkhoz kötődik, de azért megemlítem: az elvetemült gyógyszergyártók évente mintegy 65 milliárd dollárnyi összeget fordítanak kutatásra és fejlesztésre.

Mi lenne ha…

No de mi tennének a gyógyszergyártók, ha valami úton-módon bebizonyosodna, hogy egy egzotikus növény ténylegesen, hatásosan gyógyítja a rákot? Eltitkolnák? Esetleg szélnek eresztenék a kutatóikat, vagy elküldenék gyógynövényt szedni? Hát nem. Kiadnák az ukázt, hogy derítsék fel, az adott növénynek mely összetevője az, amelyik hat, majd ha ezt sikerülne azonosítani, elkezdenék a kísérleteket annak mesterséges úton történő előállítására. Ez a folyamat a természetes=jó/mesterséges=rossz dichotómiában “gondolkodóknak” egy rémálom, de valójában a gyógyítás szempontjából az előnyök kézenfekvőek: állandó minőség, pontos dózis, kontrollált gyártási körülmények stb. Arról nem is beszélve, hogy azért valamelyest egyszerűbb egy Aszpirint bekapni, mint elindulni fűzfát keresni, kérget hántolni és azt elrágcsálni.

Nem mellékesen valóban így működik a dolog, számos kemoterápiás készítmény hatóanyaga növényi eredetű (citosztatikus alkaloidok). A Vincristine és a Vinblastine alapja a Rózsás meténg, a Topotecan hatóanyaga a Camptotheca-ból származik. CamptothecinColchicineEtoposideIrinotecanLapacholPodophyllotoxinTaxol szintén “növényi eredetű” rákellenes gyógyszerek.

A gyógyszergyárakat ugyanis továbbra is az érdekli elsősorban, hogy hatékony (azaz piacképes) készítményeket állítsanak elő, az alapanyag akár lágy gyermekszar is lehetne. Édesmindegy, hogy egy gyógyszer szabadalommal védett-e vagy sem, a hatásos gyógyszer jó üzlet.

Ami nem tesz meg Péter, majd megteszi Pál

Ha a fentiek és saját jól felfogott érdekük ellenére gyógyszergyárak csak titkolódznának és nem Gyuri bácsi füveit választanák alapanyagnak, az sem sokat jelentene. A növény vagy hatóanyag kikerülne a táplálékkiegészítők piacára (legfeljebb nem neveznék gyógyszernek) és ha valóban hatásos lenne (a rákbetegek meggyógyulnának), akkor mindenki ezt alkalmazná. A kapitalizmus, piac ugyanis már csak úgy működik, hogy ha valamire kereslet jelentkezik, azt előbb utóbb kielégítik. Ha a befektetők úgy vélik, hogy valami piacképes lesz, akkor abba beruháznak, az adott terméket gyártani, forgalmazni fogják. Jó példa erre a tejsavó proteinek berobbanása a táplálékkiegészítők piacára. A tejsavó fehérje készítmények nagyjából a 90-es évek elején kezdtek elterjedni a testépítő- és fitnessz világban. Addig a tejsavót, mint a sajtgyártás melléktermékét nem használták fel ilyen célokra, mára azonban az előrejelzések az USA-beli tejsavópiac forgalmát 479 millió fontnyira becsülik 2015-re. Nem történ más, mint adott volt egy alapanyag, amely addig nem nagyon kellett senkinek, de rájöttek, hogy a belőle előállított táplálékkiegészítőnek számos előnyös tulajdonsága van (könnyű emészthetőség, jó felszívódás stb.), hát gyártani kezdték és láss csodát: viszik, mint a cukrot.

Ha valóban létezne olyan növényi, természetes hatóanyag, amely gyógyítja a rákot és a gyógyszergyártók lennének olyan hülyék, hogy erre nem csapnak le, akkor előbb-utóbb gyártaná valaki táplálékkiegészítőként. Ahogyan tele is van ilyen készítményekkel a piac, egyetlen apró hibájuk, hogy egyelőre egyik sem gyógyítja a rákot.

A gyógyszergyárak nem az Üdvhadsereg és a kapitalizmusnak, a piacnak kétség kívül vannak sötét oldalai. Nem kérdés, hogy a gyártók a lehető legnagyobb haszonra törekednek és nyilvánvaló, hogy korrupció, törvényszegés előfordul ott, ahol nagy pénzek forognak. A gyógyszeripar robbanásszerű fejlődésével jó néhány valóban szörnyű ügyre derült már fény: A Contergan-botrány mint minden idők legsúlyosabb gyógyszertragédiája vonult be a történelembe. (Csupán érdekességként megemlíthető: a cég, bár súlyos felelőssége nem kétséges, rosszhiszeműnek nem volt tekinthető, komoly kártérítéseket fizetett ki és ma már a gyógyszer hatóanyaga, a Thalidomid a mielóma multiplex egyik hatásos gyógyszere.) Olyan botrányról azonban, még nem tudunk, hogy a gyártók bármit eltitkoltak volna, ami hatásos, legyen az egy hatóanyag vagy csupán valamiféle “sárkány ellen sárkányfű”, és nem tagadható el a fejlődés, ami a korszerű gyógyszereknek köszönhetően a daganatos betegségek gyógyítása terén bekövetkezett az elmúlt évtizedekben.

Advertisements